Pontyozás extrém távra dobva: technika, felszerelés, tippek

A dobással nagy távra történő pontyhorgászat sosem volt még ennyire egyszerű és mindenki számára elérhető, mint manapság, köszönhetően a modern horgászfelszerelések jó minőségének és megfizethetőségének.

Nyilván nincs értelme a szükségesnél messzebbre horgászni, mert az csak mindent megnehezít – különösen akkor, ha az időjárás rosszabbra fordul.

Ugyanakkor vannak olyan helyzetek is, amikor komoly előnyt jelenthet, ha messzire tudsz dobni – ideális esetben még messzebbre, mint a körülötted horgászók. Ez időnként nagyobb tavakon fordul elő, ahol a halak „kitolódnak” a tó közepe felé, a parttól már elérhetetlen távolságba; ilyenkor minél közelebb tudsz kerülni ehhez a „biztonságos” zónához, annál jobb.

Az is előfordulhat, hogy a halak azért tartózkodnak a parttól jóval távolabb eső területeken, mert ott találhatók számukra kedvező mederformák és jellegzetességek, természetes táplálékforrások, megfelelő vízmélység, vagy bármely más természetes tényező – a horgászati nyomás hatásától függetlenül.

Természetesen vannak olyan vizek, ahol engedélyezettek az etetőhajók, de ennek a cikknek a keretében ezért azokra a felszerelésekre és technikákra koncentrálunk, amelyek segítenek abban, hogy a szerelékedet olyan messzire dobd be, amennyire csak szükség van.

Melyek a legjobb távdobó pontyozó botok?

Bár igaz, hogy a megfelelő technika nélkül nem fogod kihozni a felszerelésedből a maximális dobástávot, ugyanennyire igaz az is, hogy bármilyen jó is a dobótechnikád, ha nincs hozzá megfelelő cuccod, nem fogsz tudni igazán nagy távon horgászni.

Egy olyan bot és orsó megvásárlása, amely alkalmas ehhez a horgászstílushoz, még nem jelenti azt, hogy azonnal ugyanakkorát dobsz majd, mint azok, akik évek óta így horgásznak és rendszeresen gyakorolnak. Viszont mindenképpen nagy lépés a jó irányba.

A dobástáv szempontjából a bot hossza jelentős szerepet játszik, elsősorban az elérhető erőkar és a dobóív miatt: egy hosszabb bot spicce nagyobb utat jár be a levegőben, így több lehetőséget ad arra, hogy nagyobb spiccsebességet generálj.

Ez azt jelenti, hogy egy azonos tesztgörbéjű és akciójú 12 lábas és 13 lábas bot között a potenciális dobástáv tekintetében akár meglepően nagy különbség is lehet. Ugyanakkor azt is tudnod kell, hogy ezt a plusz hosszt ténylegesen ki kell tudni használni: sok horgásznak a 13 lábas bot egyszerűen nem kényelmes, és valójában egy 12 lábas modellel dob messzebbre – legalábbis addig biztosan, amíg nincs sok gyakorlata a hosszabb bottal.

A jó hír, hogy manapság a 12 láb 6 hüvelykes botok is népszerűek lettek, és a Korda Kaizen Green, illetve a Kaizen Platinum sorozatban is található ilyen modell, amelyet kifejezetten a távdobó horgászatra terveztek.

Ezen a ponton talán felmerül benned a kérdés, hogy miért áll meg a pontyozó botok hossza 13 lábnál. A válasz egyszerű: ennél hosszabbat már jóval kevesebb horgász tudna valóban kihasználni – különösen azokban a pontyozós helyzetekben, amelyekkel általában találkozunk, amikor a fej fölött korlátozott a hely (fák, ágak stb. miatt), illetve oldalirányban is szűk a horgászhely.

Ha megnézed a surfcastingot (tengerparti dobóhorgászat) vagy a verseny dobótechnikát, ahol néha hosszabb botokat használnak extrém távok eléréséhez, azt is látni fogod, hogy az ezek teljes „felpörgetéséhez” szükséges dobóstílus gyakran eltér attól, ahogy pontyozásnál dobunk. Ráadásul sokkal több szabad teret is igényel körülötted – például egy nyílt tengerpartot vagy mezőt. Emiatt pontyozásnál a 13 láb általában a maximális hossz.

Távdobós horgászathoz a botcsaládon belül a legnagyobb tesztgörbéjű modelleket érdemes választani. A Kaizen Green botok esetében ez a 12 láb 6 hüvelykes 4 lb-os, illetve a 13 lábas 4 lb-os modell bármelyik sorozatból. Ha pedig mindenképp ragaszkodsz a 12 lábas bothoz, mindkét szériában megtalálható a 12 láb 4 lb-os változat is.

A bot akciója nagyban meghatározza, hogy mekkora dobástávot lehet belőle kihozni. A gyorsan elvékonyodó (fast taper) profil – amilyen mindkét Kaizen szériára jellemző – kifejezetten spicces akciót ad, és nagyon hatékony erőátadást tesz lehetővé a boton keresztül, miközben rendkívül magas spiccsebességet is képes generálni. Pont ez adja azt az „ütést”, ami ahhoz kell, hogy az ólmot nagyon messzire el tudd küldeni. Hogy ez végül hány méter lesz, az a boton kívül más tényezőktől is függ – például a zsinór átmérőjétől –, a te dolgod pedig lényegében az, hogy a bot segítségével a lehető legtöbb energiát vidd át az ólomra.

A bot blankjának teljesítményében és távdobó képességében az alkalmazott karbon típusa is óriási szerepet játszik – és ugyanígy az árban is. A Kaizen Platinum botokban használt szuper szakítószilárdságú, prémium japán ZERO90 karbon gyakorlatilag a csúcs, viszont ennek meg is van az ára: nagyjából három Kaizen Green botot is megkapsz ugyanannyiért.

Ez a ZERO90 karbon mindössze két rétegben kerül fel a blankra, és nagyon alacsony gyantatartalommal készül, így egy vékony, erős és rendkívül könnyű blankot kapunk, amely ugyanakkor merev is, és az erőátadás szempontjából sokkal hatékonyabb, mint az alacsonyabb minőségű karbonok – ez pedig segít a hosszabb dobások elérésében. A blank visszaállási (recovery) sebessége szintén kulcsfontosságú: minél gyorsabban „áll meg” a bot a dobás után, annál több energia jut át az ólomra. Egy olyan bot, amely dobás után még sokáig „rezeg” és billeg, nem adta át hatékonyan az energiát a szereléknek.

Ez a karbonfajta terhelés alatt jóval kevésbé hajlamos a csavarodásra is, ami azt jelenti, hogy erős „felhúzott” dobásoknál is könnyebb pontosan oda dobni, ahová célzol. Végül is nem sok értelme van nagyot dobni, ha közben nem tudsz pontos lenni!

De sok horgász számára a Kaizen Green botok bőven lehetővé teszik, hogy olyan messzire horgásszanak, amennyire szükségük van, és az így megspórolt plusz pénzt inkább más felszerelésre, csalira vagy hasonlókra költheted – amelyek akár még több pontyot is segíthetnek fogni.

A Korda Kaizen Green ár-érték arányban tényleg kivételes bot, olyannyira, hogy a Team Korda több horgászát is rendszeresen látni vele, még akkor is, amikor nagy távon horgásznak. Terry Edmonds például a Green széria 13 láb 4 lb-os modelljét használta 200 yardnál is hosszabb dobásokhoz!

Milyen orsót érdemes használni a maximális dobástávhoz?

A bothoz párosított orsó kiválasztásánál bármelyik „tournament casting” jellegű, távdobásra tervezett modell ideális, és segít a jó dobástáv elérésében.

Az orsó dobástávra gyakorolt legnagyobb hatása a dob zsinórfektetésén (line lay) keresztül érvényesül: vagyis azon, hogyan ül a zsinór a dobon, és milyen módon fut le dobás közben. A cél, hogy a zsinór a lehető legkisebb súrlódással jöjjön le. Az is sokat számít, hogy a dob megfelelően, a maximális szintig legyen feltöltve, mert így kisebb a „peremnél” fellépő ellenállás, amikor a zsinór lefut a dob ajkáról, és ez plusz métereket hozhat.

A dob átmérője is számít, illetve az is, hogyan „kúposodik” le a zsinór a dobról, majd halad át a kezdőgyűrűn (butt ring). A nagydobos (big pit) orsók azonban általában eleve úgy készülnek, hogy passzoljanak a ma népszerű botokhoz – gyakran 50 mm-es kezdőgyűrűkkel –, ezért emiatt különösebben nem kell aggódnod. Viszont a hosszú dob (long spool) előnye, hogy amikor dobás közben fogy a zsinór a dobról, a zsinórszint tovább marad közelebb a peremhez, így elvileg kisebb ellenállást okoz, mint egy rövidebb dob, ahogy az kiürül.

Az orsó másik területe, ahol érezhető különbséget jelenthet, a behúzási sebesség (retrieve rate), vagyis hogy nagy távolságból milyen gyorsan tudsz betekerni. Bár ebben valóban van eltérés, sokszor nem drámai. A kifejezetten spoddolásra tervezett orsóknál viszont jellemzően jóval nagyobb a behúzás, és magasabb áttételt is használhatnak, mivel ezeknél nem kell azzal számolni, hogy a fárasztás során nagy terhelést kapnak.

Manapság rengeteg nagyon jó nagydobos (big pit) orsó kapható anélkül, hogy csillagászati összeget kellene rájuk költeni. Hogy melyiket választod, az leginkább a pénztárcádtól függ, és a potenciális dobástávban általában nem fognak óriási különbségek adódni.

Zsinór és dobóelőtét távdobó horgászathoz

Minél vékonyabb a főzsinórod, annál könnyebb is, és annál kisebb a légellenállás, illetve a „húzás”, ahogy a levegőben fut – így az ólom több energiát tart meg, és messzebbre repül.

Tehát ha kizárólag a dobástáv számítana, akkor minél könnyebb és vékonyabb a főzsinór, annál nagyobbat tudnál dobni.

Egy éles horgászhelyzetben viszont ezt össze kell hangolni azzal, hogy olyan zsinórral horgássz, amin biztonságosan tudsz fárasztani és partra terelni, anélkül hogy könnyen szakadna vagy túl hamar elvágná valami. Ezért monofil (nylon) zsinórokból általában nem megyünk 8 lb szakítószilárdság alá, ami nagyjából 0,26 mm körüli átmérőt jelent. Azokat a nagyon vékony fonottakat pedig, amelyek spoddoláshoz tökéletesek, de bármilyen éles vagy dörzsölő felület közelében „úgy vágnak, mint a cérna”, főzsinórként inkább kerüljük – még akkor is, ha valamilyen dobóelőtétet használunk.

Ahhoz, hogy ilyen könnyű/vékony monofil főzsinórt használhass, mindenképpen érdemes valamilyen előtétet (leader) kötnöd elé, ami elég erős és elég hosszú ahhoz, hogy felvegye a dobás teljes terhelését – viszont a hossza a dobástávot már nem fogja számottevően befolyásolni.

A dobóelőtét (shockleader) biztonságos hosszát úgy érdemes meghatározni, hogy amikor az ólom a botspiccről lelóg abban a pozícióban, ahonnan általában dobsz, akkor legalább három-négy menet előtétzsinór legyen az orsódobján. A legtöbb embernél ehhez nagyjából 6 méter előtét szokott ideális lenni.

Előtétzsinórnak a legjobb választás egy fonott zsinór, például a 30 lb-os Korda Arma-Kord: elég erős ahhoz, hogy ne legyen „crack-off” (dobás közbeni szakadással elszálló ólom/szerelék) – feltéve, hogy jó előtétcsomót használsz, ami nem okoz gubancot a gyűrűknél –, és fárasztás közben is jó kopásállóságot ad a ponty ellen.

Az ilyen fonott dobóelőtét (braided leader) előnye, hogy gyakorlatilag nincs nyúlása, így az a teljes erő, amit a boton keresztül a dobásba beleteszel, közvetlenül átadódik az ólomnak – nem vész el belőle energia a zsinór megnyúlására, hiszen a nyúlás energiát „elnyel”. Hátránya viszont, hogy sok horgászvízen tiltják a fonott előtétet, még akkor is, ha valamilyen fuzionált előtéttel (fused leader) vagy csővel (tubing) használod.

Ezért a dobóelőtét másik lehetősége valamilyen erős, vastag monofil (heavy mono), ami elbírja a dobás terhelését. Jellemzően ehhez kb. 30 lb körüli szakítószilárdság kell, ha drasztikusan csökkenteni akarod a szakadás kockázatát, bár ez részben a dobótechnikádtól is függ, és előfordulhat, hogy biztonságosan megoldható valamivel gyengébb előtéttel is.

A vastag mono előtét hátránya, hogy még a legszebben megkötött csomó is viszonylag terjedelmes, és „zörögve” fut át a bot gyűrűin, ami dobástáv-veszteséget okoz. Ugyanakkor a fonott előtétnél jóval halbarátabb abból a szempontból, hogy kisebb eséllyel okoz uszonysérülést vagy pikkelyfelválást, és nem igényel plusz fuzionált előtétet vagy csövezést sem, mint a fonott.

A jó hír, hogy manapság távdobós horgászathoz már nem is feltétlenül kell külön dobóelőtét (shockleader) használatával bajlódnod, mert léteznek vastagodó (tapered) főzsinórok, például a Korda LongChuck Tapered, amelyeknél az előtétrész eleve be van építve a zsinórba. Így nincs szükség zsinórok összekötésére csomóval, vagyis kisebb az esélye a gyűrűknél kialakuló akadásoknak és a szélcsomóknak (wind knot).

A LongChuck Tapered főzsinór a 300 méteres dobról mindkét végén 6 méter 30 lb szakítószilárdságú szakaszt tartalmaz, és a lehető legalacsonyabb nyúlású nylonból készül, hogy a botból az ólomba a lehető legtöbb erőt tudd átadni.

Ez a rész aztán egy alacsony nyúlású monofil főzsinórba fut át, amely 10 lb (0,27 mm), 12 lb (0,30 mm) vagy 15 lb (0,33 mm) változatban érhető el. Az átmérője a hasonló szakítószilárdságú nylonok többségénél vékonyabb, ami plusz métereket tehet a dobásaidhoz, miközben elég erős marad ahhoz, hogy biztonságosan partra terelj bármilyen akasztott pontyot. Még a 15 lb-os verzióval is nagyon nagy távokat lehet dobni, ha olyan helyzetben van szükséged erősebb zsinórra – például hínaras pályán.

Ha elszakad és a 30 lb-os szakaszból annyi veszik el, hogy már nem biztonságos vele dobni, egyszerűen megfordíthatod a zsinórt: átdobod egy tartalék dobra (respooling), és mivel a másik végén is ugyanúgy megvan a dobóelőtét-rész, ismét biztonságosan használható.

Egyéb előtétzsinórok és csövezés

Minél több „ellenállást” (súrlódást, tömeget) adsz hozzá a végszerelékedhez, annál nagyobb hatása lesz ennek arra, hogy mekkora távra tudsz dobni.

Ugyanakkor ezt össze kell hangolni azzal is, hogy a szerelék jól, gubancmentesen feküdjön fel. Néhány horgász ezért továbbra is szeret valamilyen előtétet használni, hogy a zsinórt az ólom mögött „leszorítsa” a fenékre.

Ez általában azt jelenti, hogy vagy valamilyen fuzionált előtétet használnak (például a Dark Matter szériából), vagy ólombetétes zsinórt (leadcore), mint a Korda Kable, esetleg csövet (rig tubing). Érdemes megjegyezni, hogy a kisebb átmérőjű csövek – például a Dark Matter Nano Tubing – túl szűkek ahhoz, hogy egy dobóelőtétet vagy kúpos főzsinórt át lehessen húzni rajtuk.

Minél hosszabb az előtét vagy a cső (tubing), annál nagyobb légellenállást okoz a vastagabb átmérője miatt, ráadásul tömeget is hozzáad a szerelékhez, ha wolframmal impregnált, vagy ólombetétes belső magja van – mindez pedig csökkenti a dobástávot. Ezért érdemes a lehető legrövidebb hosszt választani: nagyjából 1 méter bőven elég, sőt akár ennél rövidebb is lehet. A Dark Matter fuzionált előtét (fused leader) széria például 50 cm-es hosszban is elérhető az 1 méteres verziók mellett.

A levegőben okozott extra ellenálláson túl azt is figyelembe kell venni, hogy ezek az előtétek és csövek befolyásolják-e a botból az ólomig történő erőátadást. Ha van bennük bármennyi nyúlás, akkor a válasz egyértelműen igen.

Ha csövet (tubingot) használsz, ott a nyúlás miatt nem kell aggódnod, mert az előtétzsinór a csőben fut. A fuzionált Dark Matter előtétek pedig nagyon keveset nyúlnak – különösen azután, hogy a csomagból kivéve először rendesen meghúzod és kiegyenesíted őket –, és valószínűleg még a dobóelőtétednél (shockleader) is kevésbé fognak nyúlni.

A leadcore (ólombetétes előtét) viszont szőtt fonott anyagból készül és üreges, ezért terhelés alatt bizonyos mértékig megnyúlik – pont ezért lehet splicelni (befűzni/összedolgozni). Mivel emellett a teljes hosszában plusz súlyt is hozzáad a szerelékhez, távdobós horgászathoz általában nem ideális választás.

Ideális esetben tehát egyáltalán nem használsz „leszorító” előtétet a dobóelőtéteden (shockleader) kívül. Ha viszont ragaszkodsz hozzá, akkor a legjobb megoldás egy rövid fuzionált előtét, vagy egy rövid szakasz a lehető legvékonyabb csőből, amit még biztonsággal használni tudsz.

Végszerelék és ólmozás

Nemcsak az előtét okoz plusz légellenállást, hanem a végszerelék minden egyes alkatrésze is. Ezek közül – a horogcsalit, amire mindjárt rátérünk, most figyelmen kívül hagyva – messze a legnagyobb hatású a választott ólomrendszer (lead system).

Nemcsak az számít, mekkora az ólomrendszer a levegőben jelentkező ellenállás szempontjából, hanem az is, hogyan ül rajta az ólom, illetve mennyire stabil a repülése. Például egy inline ólomnál az előke és a horogcsali mögötte repül, és ahogy a levegőben húzza, ellenállást kelt, ami a zsinór/előke szögétől függően nyomást gyakorol az ólom „orrára”. Ettől az ólom repülése kevésbé lesz stabil, ami dobástáv-csökkenéshez vezet. Ezért nem nagyon látni inline rendszereket extrém távú horgászathoz, még akkor sem, ha léteznek kifejezetten távdobó inline ólmok.

Egy lead clip-es szerelék is hasonló problémákkal küzd a levegőben jelentkező ellenállás és a repülési stabilitás szempontjából, bár jóval kisebb mértékben, mint az inline ólom – mivel itt az ellenállás nem közvetlenül az ólom „orrát” terheli.

Extrém távú dobásokhoz messze a legjobb ólomrendszer a helicopter (helikopter) szerelék: ez repül a legstabilabban és „legegyenesebben”, mert az előke szabadon tud forogni mögötte, jóval az ólomtól elválasztva, miközben a szerelék a levegőben halad.

A Korda Heli-Safe különösen népszerű választás távhorgászatra, főleg a Heli-Safe Mini, ami az ólomrendszerek között szinte a lehető legkisebb méret, mégis megadja azt a lehetőséget, hogy szükség esetén fárasztás közben le tudd dobni (ki tudja ejteni) az ólmot. Az is sokat számít, hogy közvetlenül az ólom mögött, annak „szélárnyékában” helyezkedik el, így a légellenállásra gyakorolt hatása minimális, mert az ólom már „átütötte” előtte a levegőt.

Tehát bár a helikopter szerelékeknél előfordulhat, hogy a akasztás, az előke prezentációja (ami akár a főzsinór/előke mellé is felfeküdhet), illetve az „újraállás” (reset) nem olyan kedvező, mint például egy lead clip-es vagy inline rendszernél, ha kifejezetten a dobástáv a cél, akkor egyértelműen ezek a legjobb választások.

Ólom mérete, formája és súlyelosztása

Elméletben minél nagyobb az ólom „profilja”, annál nagyobb ellenállást kelt a levegőben, ahogy repül. Ezt azonban bőven ellensúlyozza az a plusz erő és energia, amit a nagyobb tömegével be lehet vinni a dobásba, így azonos forma mellett a nehezebb ólom messzebbre repül.

A gyakorlatban azonban más szempontokat is figyelembe kell venni, és ezek közül a legfontosabb, hogy mekkora a botod optimális dobósúlya. Ez teszi lehetővé, hogy a blank maximálisan „betöltsön” (kompresszálódjon), a lehető leghatékonyabb legyen az erőátadás az ólom felé, és végül a dobás is messzebbre menjen. Ha az ólom túl könnyű vagy túl nehéz, akkor a bot nem dolgozik ideálisan, a „betöltés” nem lesz optimális, így a dobástáv is csökken.

A horgász dobóstílusa is számít, mert az adott súllyal elérhető spiccsebesség nagyban meghatározza a maximum távot. Emiatt van némi eltérés abban, ki mekkora ólmot preferál, de ez általában csak kisebb lépésekben mozog. Általánosságban a 4 uncia (kb. 113 g) körüli ólom számít ideálisnak – és ha az időjárás úgy kívánja, érdemes lehet egy kicsit feljebb lépni, például oldalszélben, mert a nehezebb ólmot kevésbé könnyű letéríteni a röppályájáról.

Ez az oka annak, hogy a Korda ólmok a kínálatban 0,5 unciás lépésekben érhetők el, illetve a Tournament Casting Heliólom esetében – amelyet kifejezetten távdobó horgászatra és Heli-Safe használatra terveztek – 0,25 unciás lépcsőzéssel készül. Így finoman be tudod állítani a súlyt ahhoz, ami leginkább passzol a dobóstílusodhoz, a botjaidhoz és az aktuális időjárási körülményekhez.

A Tournament Casting Heli – mint minden kifejezetten távdobásra tervezett ólom – nagyon specifikus súlyelosztással rendelkezik. Megvan benne az a nehéz „orr”, amire szükség van (még valamivel hangsúlyosabban is, mint az eredeti Distance Casting ólmainknál), ugyanakkor elég hosszú, és hátul is elegendő tömeg van benne ahhoz, hogy repülés közben stabil maradjon. Egy olyan ólom, amelynek túl sok tömege koncentrálódik az orrában, nagy sebességet és energiát tud generálni, de ha instabil és „billegve” repül a levegőben, akkor valójában távot veszít. Nem véletlen, hogy a puskagolyók hosszabbak, mint a kézifegyverekhez való lövedékek: ez biztosítja, hogy stabilak legyenek, és pontosan repüljenek.

Horogcsali mérete

Kevés értelme van a felszerelésed minden elemét a lehető leghatékonyabbra hangolni dobástáv szempontjából, majd az egészet „elrontani” azzal, hogy egy 20 mm-es horogcsalit használsz, ami óriási légellenállást kelt a levegőben!

Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy a cél halat fogni, nem pedig az, hogy ki dob a legmesszebbre. A horogcsalinak tehát illeszkednie kell a körülményekhez. Például ha sok az apró, „keszegfélének” nevezett fehérhal a vízben, akkor nem szerencsés túl kicsi horogcsalit használni, amit könnyen felvesznek, és aztán állandóan 200 méterről kell tekerned be a vörösszárnyút vagy a kisebb dévért. Ez egyes vizeken kifejezetten jellemző lehet, és ilyenkor is fontos, hogy megfelelő horogcsalit válassz, még akkor is, ha közben a dobástáv maximalizálása a cél.

Általánosságban azonban érdemes a lehető legkisebb horogcsalit használni, amit a körülmények még megengednek, és ezért népszerűek az olyan megoldások, mint a 12 mm-es pop-upok vagy waftersek, illetve, például a Korda Fake Foods gumi kukoricák. Megfelelő méretű csalival az extrém távú horgászat is sokkal könnyebbé válik.

Érdemes a horogelőke hosszát is átgondolni: jellemzően a rövidebb előke kisebb légellenállást kelt, függetlenül attól, hogy mekkora csalit használsz.

Medertérképezés és etetés nagy távon

Miután megvan a megfelelő felszerelés és összeállítás ahhoz, hogy nagyon messzire el tudd juttatni a szereléket, a következő lépés az, hogy pontosan hová dobod, és hogyan etetsz rá – lényegében ugyanúgy, mint bármilyen más horgászatnál.

Továbbra is nagyon fontos az adott terület kimérése (markerrel történő feltérképezése) – kivéve, ha csak egyszerűen egy-egy pop-upot „kilősz” a mutatkozó halakra. Ehhez olyan marker összeállításra lesz szükséged, amit el tudsz dobni ekkora távra, és amivel érezni tudod a meder alját, illetve ellenőrizni tudod a vízmélységet.

Erre ideálisak a Kaizen Green spod botok 12 lábas, 12 láb 6 hüvelykes vagy 13 lábas kivitelben, különösen akkor, ha ultra-vékony fonott zsinórral használod őket. A Korda SLR (Super Long Range) egyszálas fonottat kifejezetten erre a célra tervezték, és lehetővé teszi, hogy legalább akkora távra dobj vele, mint ameddig a szerelékeidet el tudod juttatni. Ehhez dobóelőtétre is szükség lesz, amire a 30 lb-os Arma-Kord ideális választás.

A markerúszódnak nemcsak áramvonalasnak és elég stabilnak kell lennie ahhoz, hogy nagyon nagy távra el lehessen dobni, hanem elegendő felhajtóerővel is kell rendelkeznie, hogy extrém távolságból is biztosan „feljöjjön”, és amikor feljön, lásd is. Erre tökéletes az SLR Marker Float: nagyon karcsú profilú, élénk narancssárga „flight”-tal (stabilizáló szárnnyal) készül, ami egyszerre segít a stabil repülésben és a jó láthatóságban, miközben balzafából van, ezért rendkívül jó a felhajtóereje.

Etetéshez ugyanezek a Kaizen Green spod botok ideálisak, különösen SLR fonottal párosítva, ami vékonyabb, mint a standard Korda Spod Braid.

A spomb méretét nagyrészt az határozza meg, hogy számodra mi a kényelmes dobás közben – és persze az is, mivel töltöd meg. Néhány horgásznak például a midi méretű spomb valójában messzebbre megy, mint amikor egy nagyot próbál eldobni. Ebben a gyakorlás is nagyon sokat számít.

Nyilván azt szeretnéd, hogy a szerelékeid és az etetésed pontosan arra a területre érkezzenek, amit a markerbottal bemértél – ehhez pedig valamilyen távjelölő pálcára (distance sticks) van szükség, hogy pontosan ugyanarra a távolságra tudj „klippelni”. Arra figyelj, hogy amikor felméred a távot, a zsinór mindig ugyanazon a ponton fusson a pálcák körül. Ha például az egyik pálca tetejéről a másik alja felé átlósan megy a zsinór, akkor észrevétlenül plusz centiket adsz hozzá minden egyes tekeréshez – ráadásul nem következetesen. 35–40 (vagy még több) tekerésnél ez már komoly pontatlanságot okozhat.

A megfelelő dobótechnika, hogy a legtöbbet hozd ki a pontyozó botjaidból

A távdobás – miután megvan hozzá a megfelelő felszerelés – döntően technikán és gyakorláson múlik, nagyjából úgy, mint bármely sportban.

Nem fogsz megtanulni igazán nagyot dobni pusztán attól, hogy elolvasol egy ilyen cikket – még ha az segít is abban, hogy a megfelelő „eszközök” legyenek a kezedben –, és önmagában egy videó megnézésétől sem, még akkor sem, ha jól elmagyarázza a mozdulatokat és ad tippeket. Az egyetlen igazán működő út az, hogy kimész a partra, és ténylegesen gyakorolsz.

Vannak bizonyos tényezők, amelyek egyértelműen nagyban befolyásolják a dobástávot, és ezek közül az egyik a kezeid sebessége, illetve az, hogy mekkora spiccsebességet tudsz generálni a bottal. A blankon keresztül átadódó erő lényegében akkor jön létre, amikor az orsótartón lévő kezedet határozottan előre „ütöd/pöccinted”, miközben az alsó kezeddel visszafelé húzol – ez a karhatás építi fel a botban a kompressziót (a „betöltést”).

Ez olyan dolog, ami minél többet csinálod, annál jobb lesz, különösen akkor, ha rendszeresen nagy távon horgászol, és az izommemóriád is rááll a mozdulatra.