Útmutató: Pontyozó horgok típusai
Egy alapos áttekintés a különböző horogtípusokról, azok főbb jellemzőiről, valamint az előnyeikről és hátrányaikról A horgok vitathatatlanul a legfontosabb felszerelési elemek közé tartoznak, hiszen ha a horog már az első pillanatban nem akad meg megfelelően a ponty szájában, akkor a többi felszerelésed lényegében értelmetlenné válik, hiszen nem lesz megakasztott halad, amit kifoghatsz.
A horog az az eszköz, amely a legközvetlenebb kapcsolatot teremti közted és a hallal, ugyanakkor messze ez a leggyengébb láncszem is, ami a meghibásodást illeti – leginkább abban az értelemben, hogy a hal leakadhat róla, nem pedig azért, mert a horog maga eltörne vagy kiegyenesedne.
A ponty elvesztésének messze leggyakoribb oka a horogból való leakadás, jóval gyakoribb, mint a főzsinór vagy az előtétzsinór elszakadása vagy elvágódása. A horog kihúzódását általában az okozza, hogy a horog nem úgy akad be a hal szájába, ahogy kellene. Ebben kulcsszerepet játszik a szerelék hatékonysága, valamint az, hogy a helyzetnek megfelelő horogtípust válasszunk. Az ideális eset az, ha a horog a hal alsó ajkának közepébe akad be.
A horogból való alkalmi leakadás betudható egyszerű balszerencsének is, például ha a hal szája már sérült, vagy ha a fárasztás közben hínárba úszik, és az kilazítja a horgot. Ha viszont rendszeresen előfordulnak ilyen esetek, akkor érdemes alaposabban megvizsgálni a szereléket és a horogválasztást is. Gyakran elég lehet egy apró módosítás, például az előke hosszának megváltoztatása, de lehet, hogy a helyzethez vagy a használt végszerelékhez jobban illő horogformát kell választani, vagy erősebb drótvastagságú horogra váltani, ha nagyobb terhelést kell kibírnia.
A legtöbb esetben, amikor a horog kihúzódik, vagy akár elhajlik, eltörik, nem maga a horog hibás, hanem az, hogy a szerelék nem működött kellő hatékonysággal ahhoz, hogy biztos akadást biztosítson.
A horog egyébként is az a felszerelési elem, amit a leggyakrabban használunk és cserélünk, ezért fontos tisztában lenni azzal, milyen típusok állnak rendelkezésre, mikor melyiket érdemes használni, és hogy teljesen megbízzunk benne. Ez az önbizalom pedig csak úgy szerezhető meg, ha ténylegesen elmegyünk horgászni, és fogunk is vele halat.
Pontyozó horgok különböző formái és típusai
A pontyozó horgoknak rendkívül sokféle formája létezik, már akár csak a Korda kínálatán belül is. Ez elsőre talán zavaró lehet, de valójában mindegyik horogtípus kicsit másképp működik, vagy éppen bizonyos végszerelékekhez illik a legjobban.
Régebben a választék jóval korlátozottabb volt, különösen, ha kifejezetten pontyhorgászatra tervezett, megfelelően erős és éles horgokat kerestünk. Bár néhány forma — például a Wide Gape (széles öblű horog) — időtlen klasszikusnak számít, sok újabb típus is megjelent azóta. Ezek a változások egyrészt a modern pontyozó szerelékek fejlődését tükrözik, másrészt a horoggyártási technológiák fejlődésének is köszönhetők.
Ez azt eredményezte, hogy a Korda kínálatában a régebbi, jól bevált horogtípusokat — például a Wide Gape, Longshank X (amelynek formája eredetileg lazachorogon alapult), Kurv Shank és Kontinental — újabb típusok egészítették ki, mint például a Krank, Klor, Choddy, Spinner és Straight Point.
Fontos szem előtt tartani, hogy a horogformák terén valójában kevés az igazán újszerű megoldás, hiszen egy horog formájával csak bizonyos határokon belül lehet játszani. Előfordulhat, hogy egy adott horogforma korábban nem volt elterjedt a pontyhorgászatban, de más horgászmódszereknél már régóta használják, vagy egy meglévő minta apró módosításáról van szó, amit a pontyozó szerelékekhez igazítottak.
Ezért ne várjuk azt, hogy létezik valamilyen „csodahorog”, ami minden helyzetre tökéletes lenne — ilyen egyszerűen nincs!
Ha megnézed a Korda videókat, például a Masterclass vagy a Thinking Tackle sorozatokat, láthatod, hogy a Team Korda horgászai gyakran váltogatják a horogtípust attól függően, milyen helyzetben és milyen végszerelékkel horgásznak. Sok ezek közül a horgok közül kifejezetten egy adott célra vagy egy konkrét szerelékprobléma megoldására lett tervezve, amellyel például Danny Fairbrass személyesen is találkozott.
Ez jelentheti például azt, hogy erősebb horogra van szükség; vagy egy olyan típusra, amely gyorsabban fordul be a hal szájában anélkül, hogy plusz elemeket, például zsugorcsövet vagy Kickerst kellene használni; esetleg olyan horgot, amely jól működik nagyon merev előtétzsinórokkal, mint például a chod előkéknél; de akár a horog szárának hossza vagy a hegy formája is számíthat.
Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy minden alkalommal más horogformát kellene választanod, amikor horgászni mész. Bár egyetlen horog sem alkalmas minden helyzetre, azt is észrevehetted, hogy sok sikeres horgász általában ugyanannál a szereléknél és horogtípusnál marad, hacsak nem kerül olyan szituációba, ahol valamilyen konkrét okból tényleg indokolt a váltás — nem csak kedvtelésből vagy azért, mert éppen ki szeretne próbálni valami újat!
Tom Dove például a Ronnie rig használatával és a saját ötlete alapján kialakított Krank horoggal vált ismertté, míg Darrell Peck hosszú éveken át előszeretettel használta a Wide Gape horgot a saját combi multi rigjén. Ez a két példa jól mutatja, hogy bár ők talán nem annyira szerelékspecialisták, mint például Danny Fairbrass — ezt maguk is nyíltan elismerik —, mégis nagyon gyorsan képesek alkalmazkodni a horgászkörülményekhez, és ha a helyzet megkívánja, gondolkodás nélkül váltanak horogtípust vagy szereléket.
Horog vastagsága (Gauge of wire)
A pontyozó horgokhoz használt drót vastagsága jelentősen eltérhet, és ez a legfőbb tényező, amely meghatározza a horog erősségét.
A vastagabb drót nagyobb szakítószilárdságot ad ugyan, de ezzel együtt a horog nehezebb és esetleg feltűnőbb is lehet a halak számára. Így mindig kompromisszumot kell kötni aközött, hogy a horog elég erős legyen, ugyanakkor ne rontsa túlságosan a szerelék praktikusságát és a csali természetes viselkedését.
Érdemes szem előtt tartani, hogy a vastagabb drót gyakran nagyobb szakállat is jelent (ha nem éppen szakáll nélküli horgot használsz), arányosan a horog méretéhez képest. Ez a két tényező együtt befolyásolja, hogy a horog milyen könnyen tud akadni és tartani — különösen fontos ez abból a szempontból, hogy a horog akadása a szakáll mögé jusson.
Ez azt eredményezheti, hogy amikor a hal először megakad, a horog kezdeti tartása nem lesz olyan biztos és stabil.
A normál vastagságú horgok általában jó egyensúlyt kínálnak erősség és behatolási képesség között, viszont vannak helyzetek, amikor szükség lehet erősebb, vastagabb drótból készült horogra. Ez különösen akkor jöhet jól, ha nagy nyomás alatt a horog kissé kihajolna, és emiatt kihúzódna a hal szájából — sokszor nem arról van szó, hogy teljesen eldeformálódik, hanem elég egy enyhe, pillanatnyi kihajlás ahhoz, hogy a hal lemaradjon róla.
Ez különösen gyakori helyzet például hínaras tavakon, ahol a halat nagyobb erővel kell kihúzni a növényzet közül, vagy amikor akadók közelében úgynevezett „hit-and-hold” módszerrel horgászol, ahol azonnal meg kell állítani a halat. Ilyen szituációkban általában az X vagy akár XX vastagságú (gauge) horog jelenti a legjobb választást. Ugyanez érvényes akkor is, ha óriási pontyokra horgászol, ahol komoly igénybevételre kell számítani.
Természetesen egy horog erőssége a méretétől is függ, ugyanazon horogtípuson belül. Viszont ha erősebb horgot szeretnél használni a szerelékeden, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nagyobb méretű horogra van szükség. Egyszerűen válthatsz például egy normál Wide Gape helyett Wide Gape X típusra ugyanabban a méretben, így megőrizheted a megszokott horogméretet, miközben erősebb és strapabíróbb horgot használsz.
Kovácsolt horgok
Valószínűleg már találkoztál a „kovácsolt” (forged) kifejezéssel a horgok kapcsán. Ez egyszerűen azt a gyártási eljárást jelenti, amely során a horgokat erősebbé és tartósabbá teszik.
A kovácsolt horgok előnyösebbek az öntött (cast) horgokhoz képest, mivel a fém megőrzi természetes szálirányát, amelyet a kovácsolási folyamat során úgy rendeznek el, hogy az növelje a horog szilárdságát. Emellett a kovácsolt horgok tartósabbak is, és bizonyos mértékig képesek rugalmasan hajolni anélkül, hogy a drót eltörne.
A kovácsolási eljárás további előnye, hogy lehetővé teszi a horoghegy precízebb, élesebbre köszörülését, így a kovácsolt horgok hegye nemcsak élesebb, hanem tartósabb is, mint az öntött horgoké. A gyártás során általában a horog ívénél alkalmaznak erősebb kovácsolást, mivel ez a pont a horog természetes gyenge pontja, ahol a legnagyobb terhelés éri, és ahol hajlamos lehet meghajlani vagy eltörni, ha nincs megfelelően megerősítve.
A Korda horogkínálatában minden horog kovácsolt, és mindegyiknél extra kovácsolást alkalmaznak az ív részen a nagyobb szilárdság és tartósság érdekében.
Beaked point (befelé hajló hegy) vs. Straight point (egyenes hegy)
Az egyik legszembetűnőbb különbség a különböző horogtípusok között az, hogy a horog hegye egyenes (straight point) vagy befelé hajló, úgynevezett kampós (beaked point) kialakítású-e. Ezzel kapcsolatban sok horgász között megoszlanak a vélemények, hogy melyik a jobb választás.
A valóság az, hogy mindkét típusnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, különösen, ha különböző horgászkörülményeket veszünk figyelembe. Hogy végül melyiket választod, nagyrészt személyes preferencián és azon múlik, miben bízol jobban.
Nem kétséges, hogy az egyenes hegyű horog (straight point) hatékonyabban akasztja meg a halat a kapás pillanatában, amikor a hal felveszi a csalit, és megfeszül az előke.
Viszont ennek van egy hátránya is: miután a horog beakad, könnyebben ki is csúszhat, mint egy kampós hegyű (beaked point) horog, és a fárasztás során is nagyobb eséllyel történhet leakadás.
Vagyis választanod kell:
— Olyan horgot használsz, amely nagyobb eséllyel akaszt meg halat az első pillanatban, viszont valamivel több leakadást kockáztatsz,
— Vagy olyat, amely esetleg kevesebbszer akad meg, de a megakasztott halak nagyobb arányban maradnak is fenn a horgon, míg ki nem fogod őket.
Ez ismét részben helyzetfüggő döntés, részben pedig személyes tapasztalat és bizalom kérdése.
Ez természetesen csak a legalapvetőbb megközelítés, hiszen a horog teljes formája, az adott szerelék típusa, hogy fenéken vagy lebegtetve (pop-up) kínálod-e fel a csalit, illetve maga a horgászhelyzet mind jelentős hatással van arra, hogyan viselkedik a horog a kapás során.
Más tényezők is szerepet játszanak, például az apróbb halak vagy más zavaró halfajok jelenléte, amelyek a csalit mozgatják a mederfenéken. Ilyen helyzetekben előfordulhat, hogy a horog hegye kavicshoz vagy kemény felülethez ér, és ebben az esetben egy egyenes hegyű horog (straight point) nagyobb eséllyel kicsorbul vagy elfordul, mint egy kampós hegyű (beaked point) horog.
Ezért nemcsak a horog típusa, hanem a helyszíni körülmények és a célhal is befolyásolja, melyik kialakítás a legideálisabb adott helyzetben.
Ezért is van annyi vita a témában, és ezért van az, hogy egyes horgászok esküsznek az egyenes hegyű horgokra, míg mások inkább a kampós hegyűeket részesítik előnyben. Annyira megosztó a kérdés, hogy a népszerű Korda horogtípusok — például a Wide Gape és a Long Shank — már elérhetők mind egyenes, mind kampós hegyű változatban is.
A horogszem (eye) dőlésszöge
Egy másik szempont, ahol a horogtípusok jelentősen eltérhetnek egymástól, a horogszem dőlésszöge. Vannak teljesen egyenes szemű horgok, ahol a szem vonalban van a szárral, míg másoknál a szem befelé (in-turned) vagy akár kifelé (out-turned) hajlik.
A horogszem dőlésszöge — különösen a befelé hajló típusoknál — befolyásolja, hogy a horog milyen gyorsan fordul meg, és milyen hatékonyan akad meg a hal szájában. Ez természetesen nagyban függ attól is, hogy pontosan milyen szerelékkel, milyen előkével használod.
Egy befelé hajló szem segíthet abban, hogy a horog automatikusan gyorsabban „forduljon be” a hal szájába, ezáltal javítva az akadás esélyét.
Egy agresszívan befelé hajló szemű horog — például a Korda Klor vagy a Basix széria horgai, amelyeket kifejezetten úgy terveztek, hogy ne kelljen hozzájuk plusz kiegészítő, mint például egy kicker — gyorsabban fordul be a hal szájába. Viszont van egy határ, amin túl ez már inkább hátrányt jelenthet.
A befelé hajló szem ugyanis a horog szárral bezárt szögét csökkenti, és ezzel együtt az effektív horogöblöt is „bezárja”. Ha a szög túl nagy, ez akár ronthatja is az esélyt, hogy a horog hegye megfelelően megakadjon.
Ez nemcsak a horog kialakításától, hanem attól is függ, hogy milyen előkezsinórt használsz, és annak mennyire merev az anyaga. Ha például merevebb előkét használsz, mint a fluorokarbon (például IQ2), az tovább fokozhatja ezt a zárt öblöt, és még inkább befelé kényszeríti a horgot, ami bizonyos esetekben negatív hatással lehet az akadásra.
Egy nagyon agresszívan befelé hajló szem akár szakadásokat is okozhat monofil vagy fluorokarbon előkezsinórok esetén, mivel a zsinór a horogszemen keresztül extrém szögben lép ki, és a fárasztás közben ezen a ponton rendkívüli nyomás éri. Ez különösen akkor fordulhat elő, amikor nagyobb halakat fogsz, vagy nagyobb terhelés éri a szereléket.
Ezért fontos figyelembe venni, hogy milyen előkezsinórt használsz, valamint hogy pontosan milyen szerelékkel párosítod a horgot. Ez az oka annak, hogy sok horgász inkább egyenes szemű horgot választ, amit valamilyen kickerrel vagy zsugorcsöves hosszabbítással egészít ki. Ez segíti a horgot abban, hogy megfelelően beforduljon és akadjon, de fárasztás közben vissza tud egyenesedni, és így nem áll fenn annak a veszélye, hogy a horogelőke az extrém szög miatt elnyíródjon vagy megsérüljön.
Tehát a horogszem dőlésszöge, az előkezsinór anyaga és a komplett szerelék felépítése együtt határozza meg, mi a legjobb megoldás az adott helyzetben.
Bizonyos szerelékeknél, ahol csomó nélküli kötést (knotless knot) használsz nagyon merev előkezsinórral — különösen például a Korda Mouth Trap vagy Boom anyagoknál, illetve chod rigek vagy stiff hinge rigek esetén — kifejezetten előnyös, ha kifelé hajló (out-turned) szemű horgot választasz.
Ennek oka, hogy a merev előkezsinór így olyan szögben tud kilépni a horogszemből, hogy gyakorlatilag a horog szárának meghosszabbításaként viselkedik. Ha ugyanezeket a merev anyagokat csomó nélküli kötéssel egyenes vagy befelé hajló szemű horoghoz használnád, az előke merevsége miatt a horog rossz szögben állna, teljesen bezárná a horogöblöt, és ez jelentősen csökkentené az akadás esélyét.
A Korda kínálatában kifejezetten megtalálhatók olyan horogtípusok, mint a Choddy, amelyeket pont ilyen merev előkékhez, illetve akár vastagabb IQ2 fluorokarbonhoz terveztek. Ezek a horgok az out-turned szem kialakításával biztosítják, hogy a szerelék optimálisan működjön még a legmerevebb anyagokkal is.
Eltolt hegyek (Offset points)
Egy másik gyakran említett tulajdonság a horgokkal kapcsolatban, hogy a horog hegye el van tolva. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a horog hegye enyhe szögben eltér a horog szárának vonalától, nem teljesen egyenes vonalban helyezkedik el vele..
Hasonlóan ahhoz, hogy a horog öble kellően nyitott legyen, hogy a hegynek valódi esélye legyen megakadni, az eltolt hegy (offset point) ugyanezt a célt szolgálja: nemcsak abban segít, hogy a pontyot elsőre megakassza, hanem abban is, hogy amikor feszül a zsinór, a horog jobban „be tud dolgozni” és mélyebben meg tud akadni.
A hátránya természetesen az, hogy az eltolt hegy csak az egyik irányba néz. Tehát ha a horog fordulni próbál a másik irányba, hosszabb utat kell megtennie, mielőtt akadást tudna okozni.
Szakállas vagy szakáll nélküli horog (Barbed versus barbless hook)
A szakállas és szakáll nélküli horgok kérdése mindig is megosztotta a horgászokat, és nagyrészt egyéni preferencia, valamint a horgászvíz szabályai döntik el.
Vannak vizek, ahol kifejezetten előírják a szakállas horgok használatát, mivel az általános vélekedés szerint ezek kisebb sérülést okoznak a hal szájában, kevésbé hasítják tovább a szövetet, ha már megakadtak. Emellett nagyobb az esély arra, hogy a horog a helyén marad, főleg olyan helyeken, ahol a fárasztás során nagyobb nyomás nehezedik a felszerelésre. Az is fontos szempont, hogy ha például a zsinór meglazul – mondjuk, amikor a hal beleúszik egy hínárfoltba –, a szakállas horog kisebb eséllyel esik ki.
A másik oldala ennek az, hogy ha egy szakállas horog egyszer megakad, sokkal nehezebb a halnak megszabadulnia tőle, például olyan helyzetben, amikor a zsinór elszakad. Ilyenkor a hal könnyebben képes megszabadulni egy szakáll nélküli horoggal szerelt szereléktől. Emiatt sok olyan horgászvízen, ahol nagyon vegyes a horgászok tapasztalata – például napijegyes tavakon –, előírják a kizárólag szakáll nélküli horgok használatát. Ez csökkenti a halak sérülésének esélyét a horog kiszabadítása során.
Horogméret
Az utóbbi években jól megfigyelhető trend, hogy a horgászok általában nagyobb horgokat használnak, különösen olyan szerelékeken, mint a rendkívül népszerű Ronnie vagy spinner rig.
Régebben a legtöbb horgász méret 6-os vagy 8-as horgot használt, esetleg télen még kisebb, 10-es méretet. Manapság azonban a horgászok körében egyre inkább a 4-es méret az elterjedt, gyakran viszonylag kis csalival párosítva.
Ez részben annak köszönhető, hogy nagyobb horog esetén biztosabb az akadás és erősebb a tartás, különösen modern rigek használatakor, ahol a horog formája és elhelyezkedése kifejezetten úgy van kialakítva, hogy az ideális pozícióban akadjon meg a hal szájában.
Ez természetesen a szereléktől is függ, és még mindig sok olyan horgász van, aki kisebb méretű horgokat használ például szilárd PVA zsákos szereléken.
Elméletileg a kisebb horog könnyebben hatol be, hiszen általában vékonyabb drótból készül, és kisebb a szakálla is, de ez azt is jelenti, hogy nem olyan erős, és ha nem akad mélyen a hal szájába, akkor könnyebben kiszakadhat.
A Korda kínálatában széles méretválaszték található, az 1-es mérettől egészen a 10-esig, illetve néhány köztes méret is elérhető a mintázattól és a felhasználási céltól függően. Például, ha XX vastagságú horgot használsz, akkor nem igazán van szükséged 10-es méretre; vagy ha úsztatós horgászatnál a Mixa horgokat használod, amik egészen a 12-es méretig kaphatók, akkor nem fogsz nagyobb méretet választani.
Mikor érdemes cserélni a horgot és hogyan ellenőrizd a hegyét
Bármilyen típusú horgot is használsz, nagyon fontos, hogy mindig éles legyen, és a hegyén ne legyen sérülés vagy deformáció, mert különben halakat veszíthetsz miatta.
Minden egyes dobás előtt érdemes hozzászokni, hogy ellenőrzöd a horgot – nemcsak akkor, amikor behúzol, hogy újradobj, hanem akkor is, ha mellédobsz, visszahúzod a szereléket, és újra próbálkozol, mert ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy a horog hegye valamihez hozzáütődött a fenéken.
A legegyszerűbb módja ennek az ellenőrzésnek, amit a horgászok évtizedek óta használnak, hogy finoman megnyomod a horog hegyét a körmödön, majd megpróbálod előrefelé elmozdítani a horgot. Ha a hegy azonnal kapaszkodik, minimális nyomásra (figyelj, hogy ne sértsd meg a hegyet!), akkor elég éles. Ha azonban „elcsúszik” a körmödön, akkor mindenképpen cserélni kell. Új horog vagy friss szerelék esetén is ugyanezzel a módszerrel ellenőrizheted a hegy élességét.
Akik szeretnek maguknak élezni horgokat, akár csak egy kis gyémántreszelővel megigazítva a hegyeket, azoknak nagy segítség lehet egy nagyító szemüveg, amivel alaposan megvizsgálhatják a horog hegyét, hogy éles és megfelelő formájú legyen.
Manapság sok szerelék úgy van tervezve, hogy a horog gyorsan és könnyen cserélhető legyen anélkül, hogy az egész szereléket el kellene dobni, így nincs igazán mentség arra, hogy tompa horgokat használj, és emiatt halakat veszíts.