Útmutató: Hogyan csinálj tökéletes halas fényképet?
Horgászként rengeteg időt és pénzt fordítunk arra, hogy halat fogjunk, így amikor végre sikerül horogra keríteni egy nagy vagy különösen szép pontyot, akkor fontos, hogy jó fotót tudjunk készíteni róla.
Biztos vagyok benne, hogy legtöbbünk már járt úgy, hogy fogott egy olyan halat, amire nagyon büszke volt, de a róla készült fotók óriási csalódást okoztak. Manapság már legalább megvan az a lehetőségünk, hogy a fényképező eszköz képernyőjén rögtön ellenőrizhetjük a képeket, hogy rendben vannak-e. Régen azonban izgatottan vártuk, hogy előhívják a filmeket, csak azért, hogy aztán kiderüljön: a segítőkész kutyasétáltató – vagy bárki is készítette a képet – levágta a fejünket, a hal egy részét, vagy olyan messziről fényképezett, hogy alig lehetett észrevenni, hogy valaki egy halat tart a kezében a fotón!
Sajnos ez a helyzet nem sokat változott, és nem is fog, amíg másokra bízod a fényképezést — hacsak nem tudod biztosan, hogy az illetőnek jó szeme van a kompozícióhoz. Bár digitális fényképezőgépeken már meg tudjuk nézni a képeket, és meg is kérhetjük az illetőt, hogy készítsen többet, az alapvető tényen ez nem változtat: egy fotó mindig csak olyan jó lehet, amennyire a készítője ért hozzá.
Akármennyit is költesz fényképezőgépre, és bármilyen okos technológia is legyen benne manapság, végső soron akkor is az számít, hogy ki áll a gép mögött, hogyan állítja be a képet, és mikor nyomja le az exponálógombot. Igaz, olyan funkciók, mint az arcfelismerés jelentősen csökkentik a fókuszhibák esélyét — például hogy a háttérben lévő bokor legyen éles, miközben te és a hal életlenek vagytok.
Ez a cikk nemcsak abban fog segíteni, hogy jobb képeket készíts a saját halaidról, hanem abban is, hogy jobb fotókat tudj csinálni a barátaidról és az ő fogásaikról.
A fotó megfelelő beállítása (kompozíciója)
Ahogyan minden művészeti formánál, itt is nagy szerepet játszik a személyes ízlés — annyira, hogy érdemes elmondani a fotósnak, milyen képeket szeretsz, vagy akár megmutatni neki egy korábbi példát a telefonodon.
Egyes horgászok azt szeretik, ha a kép szorosan van beállítva, és a fotón ők és a hal szinte teljesen kitöltik a képet. Mások viszont jobban kedvelik a lazább beállítást, ahol egy kicsit több háttér is látszik, nem csak egy ember egy hallal — de még így is a hal marad a fotó központi eleme.
Amikor fotót készítesz, fontos, hogy a fényképezőgép lencséje nagyjából a kép középpontjának — ami általában maga a hal — magasságában legyen. Ha azt látod, hogy valaki állva fentről lefelé fényképez téged és a halat, vagy éppen ellenkezőleg, fekve lentről felfelé, akkor jó eséllyel furcsa lesz a perspektíva, és a kép sem fog jól mutatni.
Ami a vízszintes síkban vett szöget illeti, az már inkább egyéni ízlés kérdése. Vannak horgászok, akik azt szeretik, ha a fotós teljesen szemben áll velük és a hallal, míg mások jobban kedvelik, ha a képek egy kicsit a hal feji része felé billentve készülnek. Ehhez elég, ha a fotós nagyjából egy lábnyira elmozdul a középponttól, így enyhe szögből fotózva érdekesebb képet kaphatunk.
A másik végletet egyes európai, de főleg amerikai horgászok képviselik, akik előszeretettel készítenek olyan fotókat, amelyekben a hal jóval nagyobbnak tűnik az emberhez képest. Ilyenkor gyakran széles látószögű objektívet használnak, és a képek erősen a hal fejére koncentrálnak, miközben azt messzire előre nyújtva tartják.
Ahogy már korábban is említettük, ez végső soron mind személyes ízlés kérdése — hiszen ezek a te fotóid, és a művészetben nincs kőbe vésett „jó” vagy „rossz”, csak az számít, hogy az eredmény olyan legyen, amilyennek te szeretnéd.
A fotó helyszínének kiválasztása
Fontos, hogy megfelelő hátteret és helyszínt válassz a halas fotókhoz — olyat, ahol az adott napszaknak megfelelő a fény, a talaj elég sík ahhoz, hogy ne csússzon le a hal a matracról, és a vízhez is elég közel van, hogy ne kelljen messzire cipelni a bölcsőben.
Gyakran már akkor is van egy elképzelésed a fotózás helyéről, amikor elfoglalod a horgászhelyedet, sőt lehet, hogy már a tábor építése közben is gondolsz erre.
A világítás kulcsfontosságú. A legjobb a kiegyenlített, egyenletes napfény, amely nem szűrődik át leveleken és nem túl erős. Ha ilyet nem találsz, az árnyék is jó megoldás lehet — a lényeg, hogy a fényviszonyok a horgászon, a halon és a háttéren is nagyjából hasonlóak legyenek.
Ha olyan helyet választasz, ahol a fény a fák között szűrődik át, az furcsa árnyékokat vethet a fotóra. Ha pedig erős napsütésben fotózol, és a háttérben a tó vagy az ég látszik, miközben te és a hal árnyékban vagytok, akkor a háttér könnyen „kiéghet” — vagyis annyira túlexponált lesz, hogy akár teljesen fehérnek tűnhet.
Ideális esetben a fény kissé a vállad fölül érkezzen, így a horgász és a hal jól meg lesz világítva, és az árnyékod sem vetül rájuk.
Ha azt szeretnéd, hogy te és a hal jól elkülönüljetek a háttértől, akkor érdemes elegendő távolságot hagyni mögötted a növényzet vagy más háttérelemek felé. Így ti élesek lesztek, míg a háttér enyhén elmosódik, amit viszonylag könnyű elérni pusztán azzal, hogy a matracot nem közvetlenül a háttér elé helyezed, hanem pár méterrel előrébb.
Amikor hátteret választasz, próbáld elkerülni a függőleges, egyenes vonalakat — például fatörzseket — mert ezek a fotón furcsán mutathatnak, főleg ha úgy tűnik, mintha egy fa nőne ki a horgász fejéből! Ideális esetben valami egyenletes, enyhén elmosódó háttér a legjobb, például egy nagyobb bokor vagy aljnövényzet. Kerüld el, hogy mögötted rendetlenség legyen: sátor (bivvy), más emberek vagy bármi más, ami elrontja az összhatást.
Természetesen azzal kell dolgoznod, amit az adott horgászhely kínál, de például fákkal szegélyezett ösvények vagy kis öblök is jól működhetnek háttérként.
Ha vízben készült képeket készítesz, akkor próbálj úgy helyezkedni, hogy legyen valami a horgász mögött az előtérben — például nádas, kövek vagy partfal — és ne csak víz és égbolt, mert az unalmas, üres képet eredményezhet.
A fényképezőgép optimális gyújtótávolsága
A leginkább emberi szemhez hasonló látószöget egy 50 mm-es objektív ad (teljes képkockás, azaz full-frame gépen). APS-C (crop sensor) gépeken ehhez hasonló hatást érhetsz el egy 35 mm-es objektívvel — ez a 35 mm-es lencse adja a full-frame 50 mm-nek megfelelő látószöget.
Ez az optika természetes, torzításmentes képet ad. Ha viszont túl nagy látószögű (nagylátószögű) objektívet használsz — például 28 mm alatt —, akkor a kép torzulhat: az egyenes vonalak (pl. a horizont) meghajolhatnak, és az arcok vagy a hal arányai is eltorzulhatnak, gyakran szélesebbnek vagy laposabbnak tűnnek a valóságnál. Ez a torzítás főként a nagyon széles látószögnél válik látványossá.
A nagyobb látószögű objektíveknél (széles látószögű lencséknél) az is jellemző, hogy a kép kitöltéséhez sokkal közelebb kell menned a horgászhoz és a halhoz. Ez a halat óriásinak tudja mutatni, különösen, ha azt távol tartják a testtől, de van egy hátránya is: nehéz elérni, hogy mind a hal, mind a horgász tökéletesen éles legyen. Ha portrét készítesz valakiről, aki egy halat tart, akkor mindkettőnek élesen kell látszania.
Ha viszont a másik irányba indulsz, és hosszabb gyújtótávolságú (tele) objektívet használsz, akkor is jelentkezhet némi torzítás, de sokkal kevésbé látványosan. Ebben az esetben az ember feje például karcsúbbnak tűnhet a valóságnál. Emellett az is igaz, hogy minél hosszabb az objektív, annál távolabbról kell fotóznod ahhoz, hogy a horgász és a hal beférjenek a képbe — és sok horgászhelyen ez problémát jelenthet, egyszerűen azért, mert nincs elég hely hátralépni.
Az olyan gyújtótávolságokkal való fényképezés, mint a 85 mm vagy akár a 100 mm, nagyon szép képeket eredményezhet. Mivel ilyen esetben messzebb állsz az alanytól, lehetőséged van kisebb rekeszértéket használni (nagyobb fényrekeszt nyitni), ami alacsonyabb fényviszonyoknál különösen hasznos. Emellett ez a beállítás gyönyörű háttérelmosódást (bokeh) eredményez, miközben a horgász és a hal látványosan kiemelkednek a háttérből.
Fókuszálás
A legtöbb modern fényképezőgép és objektív automatikus fókuszálási funkcióval van ellátva, amely alapbeállításban is nagyon jól működik, de gyakran még személyre is szabható.
Egyes fotósok a középponti fókuszt preferálják, amely során a kereső közepén lévő fókuszpont határozza meg, hogy mi legyen éles a képen — vagyis amit a középső fókuszpont „elkap”, az lesz a kép fókuszpontja. Mások inkább hagyják, hogy a fényképezőgép szoftvere automatikusan válassza ki a fókuszált területeket — ezt a legtöbb gép arcfelismeréssel és intelligens algoritmusokkal végzi, így például automatikusan élesre állíthatja a horgász arcát vagy a hal szemét.
Előfordulhat, hogy a kamera nehezen tud arra fókuszálni, amire szeretnéd — hiszen a gép szoftvere általában a kontrasztra támaszkodik, hogy meghatározza a fókuszpontot, és bizonyos helyzetekben előfordulhat, hogy nem tud „rákapcsolódni” a megfelelő pontra.
Az SLR gépeken lehetőség van a manuális fókuszra is, amikor neked kell kézzel állítani az élességet. Ha nem vagy tapasztalt fotós, általában érdemes inkább a kamera automatikus fókuszbeállításait használni, mert azok többnyire nagyon jól működnek, és megkönnyítik a dolgot.
Rekeszérték (Aperture) és zársebesség (Shutter speed)
Ezekről gyakran hallani a horgászok fotózás közbeni beszélgetéseiben, ahol az „f” számmal jelzett rekeszértéket említik.
Egyszerűen fogalmazva: minél kisebb az „f” szám (például f/2.8), annál sekélyebb (vékonyabb) lesz az a sík, amely éles a képen. Ez azt jelenti, hogy ha túl kis rekeszértéket használsz, nagy eséllyel csak a hal vagy a horgász lesz éles — attól függően, hogy melyikre állítottad a fókuszt — de mindkettő egyszerre nem.
Emellett fontos azt is figyelembe venni, hogy a legtöbb objektív nem a legélesebb a rekeszérték szélső értékein (és zoom objektíveknél ugyanez igaz a zoom tartomány végpontjaira is). Tehát attól, hogy az objektívedre rá van írva, hogy f/2.8, még nem biztos, hogy azon a beállításon fogod elérni a legjobb képminőséget!
Ha egy 50 mm-es fix objektívet használsz, vagy egy zoom objektívet 50 mm-re állítasz, és nem tartod a halat túl messze magadtól, akkor általában az f/4 és f/6.3 közötti rekeszérték adja a legjobb eredményt. Ez a tartomány kellemes, sekély mélységélességet biztosít, így a háttér szép elmosódott lesz, ugyanakkor középutas megoldás is, hiszen egyes objektívek akár f/2.8 vagy ennél kisebb rekeszértékkel is tudnak dolgozni, de ilyen nyitott rekesznél általában vagy a hal, vagy a horgász nem lesz egyszerre éles.
Ezekkel a beállításokkal, ha van némi távolság közted és a háttér között, akkor szép elmosódott hátteret kapsz anélkül, hogy a portré fontos részei — a hal vagy a horgász — ne lennének megfelelően élesek.
Emellett arra is figyelned kell, hogy elég gyors záridőt használj, hogy a kézremegés vagy mozgás ne legyen látható a képen. Általános iránymutatásként nem érdemes 1/60 másodperc alá menni, mert a hosszabb záridők bemozduláshoz, elmosódáshoz vezethetnek.
Természetesen lehetséges alacsonyabb záridővel fotózni stabil állványról, de ez nem sokat segít, ha a téma mozog — a ponty például gyakran mozgatja a száját, nyitogatja-csukogatja, mozgatja a kopoltyúit stb., így olyan gyors záridőre van szükség, amely meggátolja, hogy ezek a mozgások elmosódást okozzanak a képen.
Sok fényképezőgép — nemcsak a felső kategóriás SLR-ek, hanem kompaktok és már sok okostelefonos kamera is — lehetővé teszi a rekeszérték, a záridő, vagy akár mindkettő manuális beállítását. Az amatőr fotósok számára azonban a rekesz prioritás (aperture priority) mód a legjobb választás fogási fotókhoz. Ebben az üzemmódban te állíthatod be a rekeszértéket, például f/5.6-ra, és a gép ehhez automatikusan választ egy megfelelő záridőt.
Neked csak arra kell figyelned, hogy ez a záridő ne legyen 1/60 másodpercnél hosszabb. Ha mégis az lenne, akkor az ISO értéket vagy a rekeszt kell módosítanod. (Nagyon stabil kézzel és egy nyugodt hallal akár 1/40 másodpercig is el lehet menni, ha muszáj, de ilyenkor már valószínű, hogy a kép nem lesz tökéletesen éles.)
A zársebesség a fogási fotóknál sokkal kevésbé fontos, mint más fotózási típusoknál, például a természetfotózásnál. A kiválasztott rekeszérték (Av a fényképezőgép beállításaiban) általában meghatározza a zársebességet (Tv), és mindössze annyit kell tenned, hogy biztosítod, a zársebesség elég gyors ahhoz, hogy a hal enyhe mozgása ne okozzon elmosódást. Természetesen, ha valakiről dobás közben próbálsz fotót készíteni, az teljesen más – ilyenkor a lehető leggyorsabb zársebességre van szükség, hogy a botot és/vagy a szereléket a levegőben „megfagyasztva” rögzítse, elmosódás nélkül.
Mi az az ISO
Az ISO az International Organisation for Standardisation (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) rövidítése, és egy számérték, amely meghatározza, hogy a kamerafilm – vagy manapság a filmet felváltó szenzor – mennyire érzékeny a fényre.
Régen, filmes fényképezőgépeknél jellemzően 100-as ISO értékű filmet használtak nappali halas fotózáshoz, és 400-as ISO értéket, ha vakut használtak, vagy ha a fotózáskor rendelkezésre álló fényhez nagyobb érzékenységre volt szükség.
Manapság a modern digitális fényképezőgépekkel – különösen a tükör nélküliekkel – lehetőség van rendkívül magas ISO értékkel is fotózni, és még így is elfogadható eredményt kapni, amit néhány éve még a legjobb digitális gépek sem tudtak volna produkálni.
A gyenge fényviszonyok melletti fotózás lehetősége mindig együtt járt egy kompromisszummal, ez pedig a képben megjelenő „zaj”. Régen ez konkrétan a film szemcsézettségét jelentette: például a 400-as ISO film szemcsésebb volt, kevésbé finom, mint a 100-as, így bár több fényt volt képes rögzíteni, a képen is jobban észrevehető volt a szemcsézettség — ezért néznek ki egyes képek „szemcsésnek”.
Ugyanez az elv ma is érvényes, még a digitális technikában is. Az ISO érték növelése valójában azt jelenti, hogy az egyes pixeleket érzékenyebbé tesszük a fényre. Ennek viszont az az ára, hogy ezek a pixelek „zajosabbá” válnak — azaz egyre inkább észrevehetőek a képen. Ezért van az, hogy nagyon magas ISO értékkel készített képek – főként ha az meghaladja a fényképezőgép optimális tartományát – „zajosnak” tűnnek.
A modern fényképezőgépek összehasonlíthatatlanul magasabb ISO értékekkel tudnak fotózni, mint a filmes korszakban. Akkoriban a 400-as ISO volt a legmagasabb, amit általában használtak, míg manapság egyes fényképezőgépek akár ISO 6400 mellett is képesek jó minőségű, alacsony zajszintű képeket készíteni, és ha nagyon muszáj, ISO 12800 értékkel is elfogadható eredményt lehet elérni.
Ez azt jelenti, hogy gyenge fényviszonyok között akár vaku használata nélkül is fotózhatsz. Még ha meg is jelenik némi zaj, ma már számos olyan szoftver létezik, amely mesterséges intelligenciával segít eltávolítani azt — bár ha a képet nagy méretben nagyítod ki, az eredmény néha kissé laposnak, élettelennek tűnhet.
Mobiltelefon kamerái
A mobiltelefonok kamerái az utóbbi években hatalmas fejlődésen mentek keresztül — talán még nagyobbon is, mint maga a hardver, hiszen a háttérben futó szoftver gyakran több lencséből származó adatot dolgoz fel egyszerre.
Egy jó mobiltelefonos kamerával teljesen elfogadható fotók készíthetők, különösen, ha közösségi médiára szánod őket. Viszont ha nagy méretben, például falra akasztva szeretnéd nyomtatni, akkor a kép részletessége elmarad egy valódi fényképezőgépétől — ebben még mindig számít a lencse mérete és az üveg minősége.
Ahogy már említettük, a mai mobilkamerák rengeteg intelligens szoftvert használnak, amelyek különféle hatásokat hoznak létre — például több, egy időben készült fotó részleteinek összeolvasztásával. Ezek segítségével beállíthatod például a háttérelmosódást, vagy akár a kívánt rekeszértéket is.
Néhány telefon jobban teljesít éjszakai módban, mint mások, de általánosságban ez a legkedvezőtlenebb fényviszony a használatukhoz – sok mobilkamera éjszakai eredménye gyenge minőségű.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy ha önkioldós képet készítesz telefonnal, és az eszköz egy állványra van helyezve úgy, hogy a képernyő feléd néz, sok modellnél bizonyos fényképezési funkciók nem érhetők el ebben a módban.
Tehát bár nagyon kényelmes módja a fotózásnak, és megfelelő eredményt nyújt kisebb méretben (például közösségi médiára), ha igazán jó minőségű fotókat szeretnél, akkor valódi fényképezőgépre lesz szükséged.
Tükörreflexes (SLR) vs kompakt fényképezőgépek
Ha egy felső kategóriás, profi fotósoknak szánt SLR gépet választasz, akkor természetesen sokkal több funkciót kapsz, mint egy olcsóbb kompakt esetében – de érdemes átgondolni, hogy ténylegesen mire van szükséged, főleg ha csak alkalmanként veszed elő a gépet néhány halas fotóhoz.
Hagyományosan az SLR gépekhez különféle objektíveket lehet csatlakoztatni, míg a kompakt fényképezőgépek beépített zoommal rendelkeznek – általában optikai (ami előnyösebb) és digitális zoom kombinációjával –, így lehetőség van széles látószögű képektől kezdve a távolabbi témák (például vadállatok) fotózásáig sokféle felvételt készíteni.
A kompakt fényképezőgépek objektívje nagyobb – már ami az üveg mennyiségét illeti –, de még így sem közelíti meg azt, amit egy SLR fényképezőgép objektívjénél találunk, amelyek általában 58 mm és 82 mm közötti átmérőjűek az előlapon. Általánosságban elmondható, hogy minél több üveg van egy objektívben (feltéve, hogy jó minőségű), annál jobb képi eredmény várható.
Az objektívek cserélhetősége sokkal nagyobb rugalmasságot biztosít, ha a fényképezőgépet többféle célra használod – ugyanakkor ennek hátránya, hogy nehezebb és terjedelmesebb, főleg ha több objektívet is magaddal viszel.
Manapság már számos olyan fényképezőgép létezik, amely valahol az SLR és a kompakt gépek között helyezkedik el – ezeket inkább hobbifotósoknak szánják. Lehetőséget kínálnak az objektívek cseréjére és a beállítások módosítására, mégis kompakt méretű házban kapnak helyet.
Az elmúlt években jelentős változások történtek: a tükör nélküli (mirrorless) fényképezőgépek vették át az uralmat – ezek teljesen eltérnek a hagyományos tükörreflexes (SLR) gépektől, amelyekben egy belső tükör is volt. A tükör nélküli gépekhez kifejezetten ezekhez tervezett objektívekre van szükség, vagy pedig egy adapterre, amely lehetővé teszi a régi SLR objektívek használatát.
Éjszakai fotózás
Ha éjszaka szeretnél halat fotózni, akkor szükséged lesz vaku használatára – vagy használhatod a fényképezőgép beépített vakuját, ha van ilyen funkció.
Szürkületkor vagy hajnalban még előfordulhat, hogy elegendő a magas ISO beállítás és nem szükséges vaku, de amint teljesen besötétedik, vakura lesz szükséged. A kompakt gépek általában tartalmaznak beépített vakut, míg az SLR-ekhez különálló külső vakura lesz szükség.
Egyesek előnyben részesítik a LED fényforrásokat, de ezek általában nem nyújtanak olyan jó eredményt, mint a vaku, amely egy rövid fényvillanással „megfagyasztja” a pillanatot, így éles képet tud rögzíteni a kamera.
A LED panelek viszont hasznosak lehetnek például háttérvilágításra, ha jól vannak elhelyezve, illetve akkor is, ha mobiltelefonnal készítesz képet, és annak a beépített vakuja nem elég hatékony.
Számos különféle vaku érhető el a piacon, és hogy melyiket választod, az attól függ, milyen funkciókra van szükséged – és természetesen az is számít, hogy mekkora a költségkereted. A legtöbb horgászportré fotózáshoz az ETTL beállításon, szinte teljesen automata módban történő fotózás is jó eredményt ad.
A beállításokat illetően (ha a fényképezőgéped engedi ezeket manuálisan állítani), ideális esetben 1/60 mp-es záridővelérdemes fotózni (ez tökéletes vakus fotózáshoz), és emellett az apertúrát (rekesznyílást) is állítsd be – egy f/5.6-os érték általában jó eredményt ad egy 50 mm-es objektívvel. Ehhez viszont manuális módra kell kapcsolnod, ahol mindkét értéket te adhatod meg. Ha csak a záridőt állítod be, a fényképezőgép általában az objektív legnagyobb rekesznyílását választja automatikusan (ami túl sekély lehet ahhoz, hogy éles legyen a hal is és te is a képen).Ne feledd, hogy minél magasabb az ISO, annál több szemcsés zaj jelenik meg a fotón, ezért érdemes olyan értéket beállítani, amely még tiszta képet eredményez – ez a fényképezőgép típusától is függ. Már a klasszikus 400-as ISO beállítással is remek eredményt érhetsz el, amit még a modern fényképezőgépek előtti időkben is használtak.
Ahhoz, hogy a fényképezőgép fókuszálni tudjon, szükség van valamilyen fényforrásra a témán, például egy zseblámpára. Ha van egy jó vakud, nyugodtan égve hagyhatod a lámpát a kép készítése közben is. Ez segít a beállításokban, és mivel a vaku fénye elég erős, a lámpa fénye nem fog látszani a képeken.
Éjszakai fotózásnál fontos a háttér kiválasztása is – jó, ha van mögötted valami közel, például egy leveles bokor, mert kell valami, amiről visszaverődhet a vaku fénye. Ha nincs ilyen, akkor a háttér teljesen fekete lesz, és a fotón úgy fogsz kinézni, mintha egy fekete lyukban tartanád a halat.
Hogyan készíts magadról jó képeket (self-take)
Ha gyakran horgászol egyedül, valószínűleg meg kell tanulnod, hogyan készíts magadról képet a fogással, ha szeretnél egy jó emlékképet. Sokan egyébként is jobban bíznak magukban, mint egy véletlenszerű idegenben, aki lehet, hogy nem jól fotózna.
A két legfontosabb dolog a self-take képeknél:
- A megfelelő beállítás (kompozíció) – ez sokkal könnyebb, ha van kihajtható kijelződ.
- A fókuszálás a megfelelő helyre – vagyis rád és a halra –, amit szintén egyszerűbb beállítani egy kihajtható kijelző segítségével.
Ha van kihajtható kijelződ, és a fényképezőgéped állványra van helyezve, megfelelő magasságban és irányban, a beállításokat is elvégezted, akkor már csak annyi a dolgod, hogy magadat és a halat pontosan a kép közepére igazítsd, hogy szépen beleférjetek a kompozícióba. Ezután egy távkioldóval vagy az időzítő funkcióval elindíthatod a sorozatfelvételt, amely előre beállított időközönként több képet is készít.
Ha nincs kihajtható kijelződ, akkor a régi módszerhez kell folyamodnod: állítsd be a fényképezőt nagyjából a megfelelő helyre, majd guggolj be a kiakasztós matracod mellé, és készíts pár próbaképet, amíg be nem állítod a megfelelő képkivágást. Ez az a pont, amikor a fókuszt is be tudod állítani – ehhez kapcsold az objektívet manuális módba, és a próbaképek alapján finoman állítsd be az élességet.
Ha tükörreflexes (SLR) fényképezőgéped van, akkor egy egyszerű trükk is segíthet: helyezz el egy leszúró botot a kép közepére, körülbelül félúton a hal és az arcod között, majd automata fókusz módban fókuszálj rá, és aztán válts át manuális módba, hogy rögzítsd a fókuszt ebben a távolságban.
Ahhoz, hogy ellenőrizd, mennyire éles a fókusz a gépeden, próbálj meg egy olyan ruhadarabot tartani, amin jól látható a anyag textúrája – például egy kapucnis pulóvert. Ha elkészítesz egy próbaképet, akkor rá tudsz nagyítani, és sokkal könnyebben meglátod, hogy tűéles-e, mintha csak a bőrödön vagy a kezeiden próbálnád megítélni.
Akárhogy is állítsd be a gépet, érdemes előtte otthon, a kertben gyakorolni egy kicsit, hogy nagyjából tudd, hogyan kell mindent beállítani. Ha egyszer ráérzel, ugyanolyan jó képet tudsz készíteni, mintha valaki más fotózna, bár persze ez korlátozza, hogy milyen szögekből tudsz fotózni.
Csak ne feledd, hogy egy élő hal van a matracon, ezért fontos, hogy a fotózás alatt nedvesen tartsd – legyen kéznél egy vödör víz – és a lehető leggyorsabban engedd vissza.
Felszerelés védelme
Szükséged lesz egy olyan táskára, ami nemcsak arra jó, hogy elvigyed benne a drága fotós felszerelésed, hanem meg is védi azt a környezeti hatásoktól a parton – különösen a nedvességtől és a párától.
Erre a célra egy speciális fényképezőgép táska a legideálisabb – a mérete attól függ, mennyi felszerelést viszel magaddal, és milyen típusú kamerád van. Ezek a táskák kifejezetten úgy vannak kialakítva, hogy külön rekeszeket tartalmazzanak például az objektíveknek, a fényképezőgép vázának, valamint a memóriakártyáknak és pótakkumulátoroknak is.
Az ilyen táskák jól párnázottak, hogy megvédjék a felszerelést, és lehetőleg legalább vízlepergető anyagból készüljenek – hiszen szabadtéren fogod őket használni, gyakran nedves, párás körülmények között.
A Korda Compac Camera Bag táskasorozat tökéletes választás erre a célra, mivel kifejezetten arra tervezték, hogy biztonságosan lehessen benne szállítani és tárolni a fényképezőgépes felszerelést a vízparton. A fejlesztés során a Korda saját csapattagjainak és munkatársainak igényeit vették figyelembe – akik rengeteg időt töltenek a szabadban kamerás felszereléssel.
A Compac Camera Bag három méretben érhető el – kicsi, közepes és nagy –, így bármilyen felszereléshez találhatsz megfelelőt, a kis kompakt gépektől kezdve egészen az SLR gépekig, tartalék objektívekkel és vakuval együtt. A kivehető elválasztók lehetővé teszik, hogy a belső elrendezést a saját igényeid szerint alakítsd, a vastag párnázás pedig gondoskodik róla, hogy minden felszerelésed megfelelő védelemben részesüljön.
A Compac Camera Bag táskákhoz használt EVA anyag hegesztett varrásokkal készült, így nagyon vízálló, és ha a táskát leteszed a földre, a víz nem tud beivódni az aljába. A táska tetején található háromnegyedes cipzár az egyetlen rész, amely nem teljesen vízálló, de a belső perem plusz védelmet nyújt a víz bejutása ellen.
Képszerkesztés és utómunka
Ideális esetben a fénykép már közvetlenül a gépből kikerülve is olyan jó, hogy ne kelljen módosítani rajta.
Sok horgászfotó azonban javítható némi alap szerkesztéssel – mivel víz közelében készülnek, gyakran erős csillogás jelenik meg a képen. Ilyenkor például a fényes részek (highlights) vagy a fehér tónusok csökkentése sokat javíthat az összhatáson. Az Adobe Lightroom és a Photoshop népszerű képszerkesztő programok ehhez.
Egy másik jó példa az éjszakai fotózás, ahol a vaku nem mindig világítja meg teljesen a hátteret. Ilyenkor utólag lehet árnyékokat eltüntetni vagy világosítani, hogy a háttér jobban kirajzolódjon – ez szinte mindig javítja a kép minőségét.
A képszerkesztés önmagában is egy külön témakör, de a legtöbb ember számára – ha horgászfotókról van szó – az a cél, hogy minél kevesebb utómunkára legyen szükség, és már az elsőre jó kép szülessen.
Ha viszont tervezel valamennyi szerkesztést, akkor érdemes RAW formátumban fotózni (vagy RAW + JPG formátumban), mert ez sokkal több lehetőséget ad a kép utólagos módosítására.
Mobiltelefonok esetében a szerkesztés egyszerű, mivel a szükséges szoftver általában be van építve, és könnyen végezhetők rajta apró módosítások. Mindig a lehető legnagyobb felbontáson érdemes fotózni, akár telefonról, akár fényképezőgéppel – különösen akkor, ha később nagy méretben szeretnéd kinyomtatni vagy megvágni a képet.